Egy hét Skandináviában

A hajónk felett egy sziklafal magasodott, amire egy lépcső vezetett fel, ahol az igazi Stockholm kezdődött. Egyszerre cuki, ódon és romantikus, idézi a letűnt békeidőket, de közben fiatalos és meglepő. Turistalátványosságnak is tökéletes, de itt élnek, esznek, kertészkednek, járnak iskolába, söröznek a városlakók is.

Először felmásztunk a sziklára, tekeregtünk a közelünkben lévő teraszokon, majd leereszkedtünk a Folkungatanra. A Nytorgsgatanon elsétáltunk a Katarina templom kertjéig. Csöndes templomkert, sírokkal. Itt láttuk a méhészt, aki bemutatót tartott.

Lementünk a Mosebacke térig, ahol van egy szép színház, a kertjében hangulatos sörözővel, sajnos nem csináltam itt képeket, de a helyet nagyon ajánlom! Szép hely, szép a kilátás, de valahogy romkocsma jellegű.

Az érkezés napján (5-én) még zárva volt, de hétfőn (11-én) már nyitva. 60 korona egy sör... (de hát, ez eléggé általános).

Innen először kisétáltunk a Gondolára, amiről először azt hittem, hogy építkezés része, de szerintem valójában állandó. Van rajta étterem, de mi csak bámészkodtunk.

Kimentünk a Hornsgatanra, és kerestünk egy kebabost, ahol megvacsoráztunk 130 koronáért ketten. Ez egy kebabot kenyérrel és egy üdítőt jelentett.

Majd kimentünk a Monteliusvägenre, ami egy gyönyörű sétány a sziklafalon kis parkokkal, grillező helyekkel és szuper kilátással. Elmentünk a Mariahissenig, vissza a Hornsgatanra, és a Mária tér mellett elindultunk a sziget belseje felé. Ezt azért választottuk, mert valahogy élettel telibbnek tűnt. Egy sétálóutcába jutottunk, amely mellett sok volt a kiülős bár és étterem, a Södra állomásnál bekanyarodtunk egy modern, de parkos negyedbe, és a Medborgar térre jutottunk. Ezt akkor még nem tudtuk, de ez valójában a sziget központja, tele van kiülős sörözőkkel, kávézókkal, a kedd estéhez képest is tele volt fiatalokkal (akkor még nem tudtuk, hogy másnap nemzeti ünnep van, tehát lehet, hogy nem releváns), a parkban fehér lepedőkön piknikelő muzulmánokkal. Nem kifejezetten szép hely, de még a hideg ellenére is nagyon hangulatos volt. Itt beültünk egy helyre és söröztünk. 

Majd a Götgatanon, Katarinavägenen visszasétáltunk a hajónkhoz. A Götgatan egy sétálóutca tele különböző kávézókkal, éttermekkel, helyekkel.

Mire hazaértünk már 11 felé járt, de még nem volt teljesen sötét. A szemközti vidámpark rémisztő játékai még ezerrel mentek, valószínűleg a másnapi ünnep miatt, mert később egyáltalán nem volt ilyen sokáig nyitva. Persze mi a nemzeti ünnepről mit se tudtunk még ekkor...