Mivel Turkuban nem jutottunk el építészeti múzeumba sem, így abban biztos voltam, hogy Helsinkiben nem hagyom ki Alvar Aaltoo házát. Azt viszont nem tudtuk eldönteni, hogy máshova szeretnénk-e menni, így végül nem vettünk Helsinki-kártyát. Ezért sokat sétáltunk megint, bár mivel az Alvar Aalto ház a világ végén volt, oda villamosoztunk.
Egyébként az egynapos Helsinki-kártya 48 euró lett volna, amiből 10% kedvezmény járt volna a Tallinn-kártyáért.
Először tehát felsétáltunk a kikötőben a Bolhapiacig, ahol szombat délelőtthöz méltón zajlott az élet, majd onnan a Bulevardin át az Esplanadi parkig, azon át a halpiacig, ahol megebédeltünk. Az étel mellé szigorú utasítás járt: don"t feed the birds, és el kellett takarnunk, mert különben azonnal lecsaptak rá. Minden tele volt emberekkel, és már az idő se volt rossz, tehát egész mediterrán hangulatunk volt.
Felsétáltunk a katedrálisig, ahol éppen egy brazil fesztiválra készülődtek, capoeiráztak, szamba táncosok gyakoroltak, hogy még jobban belefeledkezhessünk a skandináv nyárba.
Villamossal mentünk Munkkiniemenbe, ahol egy kicsit pihentünk a tengernél, majd a kétórás túravezetést elértük az Alvar Aalto házban. Mindenkinek ajánlott, aki szereti a designt és az építészetet...
A jegyet mobilalkalmazáson vettük 709 Ft-ot vontak le egyért.
A parton kávéztunk egy séta után, és visszamentünk a városba: először muminboltba mentünk ajándékokért, aztán míg én vásároltam az útra Marci még amatőr floorball bajnokságot nézett a Kampin. És négykor buszra szálltunk Turku felé.
Turkuban most a városközpontban szálltunk le, és a folyóparton sétáltunk a kikötőbe. Turku egy meleg nyári délutánon teljesen más arcát mutatta, mint egy hideg hajnalon. Kiderült, hogy nagyon is kellemes hely, ahol az emberek teraszokon üldögélnek, napoznak, bringáznak, hajókon ünnepelnek születésnapokat. És a folyópartról nézve zöld volt és színes, otthonos város. Ezt láttuk a kompról is a szigetek mellett elhaladva: villák és szaunaházak, még bájosabbak, mint Stockholmnál.
A kompon úri vacsorát ettünk: étteremben, és végre rájöttünk, hogy miért rohannak az emberek a kompra. Az éttermek viszonylag hamar bezárnak, minket is épp csak kiszolgáltak. Most voltak lakótársaink, így nem költöztünk össze, de én az én kabinom csak kétágyas volt, vagyis végül is megint jól jártam. Láttuk a zászlólehúzást, amitől már nem tartoztunk sehova. 55 euróért jutottunk vissza Stockholmba hajnali hatra. Most mind a ketten kihagytuk az esti bulit... Érdekes volt, hogy nem lehetett piát venni a boltban, nem értettük, hogy miért, miközben sokan épp ezért kompoznak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
