Egy hét Skandináviában

Vasárnap 6-kor ért a kompunk Stockholmba: mivel már eldöntöttük, hogy vége a gyaloglásnak, 3 napos utazási kártyát veszünk, igyekeztünk a metróhoz. Meg kell mondanom, hogy az általában elég kényelmes és jól kitalált Stockholmban, ez a metrómegálló nincs kitáblázva, egészen abszurd helyen van eldugva. És ugyan rájöttünk, hogy idefelé hosszabb, de letisztultabb útra terelt minket az útvonaltervező, nem igazán sikerül rövidítenünk, mert a célunktól egy sarokra ide-oda sétálgattunk, míg kizárásos alapon megtaláltuk a metrót (amit itt T betű jelöl egyébként).

A háromnapos bérlet 250 korona + 20 korona a kártyáért, amit a jövőben is használhatunk :-), és átruházható, tehát ha valaki Stockholmba menne szóljon, nekünk van 2 kártyánk. (Azért nem a Stockholm-kártyát választottuk, mert nem igazán gondoltunk múzeumozni, és végül is jól döntöttük, mert csak egy fizetős múzeumban voltunk, és egy ingyenesben, és hétfőn egyébként is minden zárva volt.)

Bementünk a Cityig és az volt a tervünk, hogy buszozgatni fogunk, ha már korlátlanul utazhatunk, és így nézzük meg a város különböző pontjait. Sajnos, nem lehetett olyan egyszerűen egy közlekedési eszközös térképet szerezni, mint pl. Londonban, és a megállókban csak az adott jármű térképe van kint, már ha egyáltalán, vagyis elég sokat emlékezetből megoldani. Ugyan van egy alkalmazásuk: SL, de ez inkább arra, jó ha tudod, hogy hova akarsz menni, és nem arra, hogy már az úti célt is ez alapján válaszd. 

A Citynél egyébként alig lézengtek az utcán, pedig ekkor már 7 felé járt az idő. Csak homelessek voltak kint, látszódott, hogy ilyenkor övék a város. Egyáltalán nem voltak zavaróak vagy veszélyesek, csak hirtelen láthatóvá váltak. 

Először úgy tűnt, mintha a buszok se járnának, de aztán kiderült, hogy csak bizonyos buszok nem járnak ilyen korán, végül találtunk egyet, amivel elmentünk a végállomásig Hendriksdalig. Kis séta, és visszabuszoztunk a Södermalmig, aztán ki a Reimerholméra, és kisétáltunk Langholmenre. Mivel ezen a napon nagyon meleg volt és ráadásul vasárnap, vagyis a sziget megtelt piknikezőkkel, a vízre kirajzottak a kajakosok, a strand tele lett emberekkel. Ugyanis Stockholmban van legalább egy homokos, szabad strand a város közepén, ahol elméletileg lehet fürdeni. Végül láttunk is 2 embert, aki tényleg úszott. A többiek maximum pancsoltak, napoztak.

A Södermalm déli rakpartján sétáltunk vissza, ahol fantasztikus élet volt (egyébként mindenütt), kézműves vásár, termelői piac, bolhapiac, kávézók, graffitizők...

A Hornsgatanról buszoztunk a Gullmarsplanhoz, sétáltunk a Tele2 Aréna körül, nem volt már aznapra hely, hogy felmenjünk. Modern negyed, koncert, sportesemények helyszíne, planetárium, kilátótorony, a tágabb környezet vegyes, tulajdonképpen érdekes.

Metróval vissza a Medborgarplatsig, ahol az első este söröztünk. Most még inkább tele volt, egy kávéházba ültünk be sörözni, limonádézni. Néztük a magányosan petanque-ozó svéd öregembert és fiatal színes srácot, és azon gondolkodtunk, hogy van-e valami mélyebb oka, hogy nem egymással játszanak. Egyébként ezen a téren van a Kvarnen is, ahova a tetovált lány járt. Mi pont nem láttuk, mert egy nagy fa eltakarta, és melegebb volt annál, hogy közelebb menjünk.

Átbuszoztunk a Slussenre, és elmentünk a hajóra. Végre elfoglalhattuk a szobánkat. A recepciós dicsekedve mondta, hogy most milyen szerencsénk van, mert lesz ablaka a szobánknak - mondtuk hogy most még jobban örülünk, hogy kiderült, hogy lehetne olyan is, hogy nincs. Na, de kiderült, hogy nem ok nélkül kompenzált az ablak nélküli dumával, ugyanis ez a szoba sokkal rosszabb, mint a múltkori. Az ablak sokkal kisebb volt, a fürdőben nem volt zuhanyzó, csak a padlóra folyt a víz, és a mosdó mellett kellett volna lefolynia, viszont ez nem ment elég gyorsan. Tehát állt a víz a padlón. Emeletes ágy volt, és nem volt szekrény. Szóval elég rossz szoba volt, persze ki lehetett bírni.

Délután kikompoztunk a Skeppsholmenre és a Kastellholmenre (érvényes a bérlet a nem magán kompokra is), majd vissza a Gamla Stanra, átbuszoztunk a Kungsträdgärdenhez, ahol még tartott a gasztrofesztivál. Itt vacsoráztunk, megnéztünk egy sakkparti fináléját, és elsétáltunk a Városházáig.

Délután négykor minden múzeum bezárt, így a városházát is csak kívülről láttuk. És itt ért minket a következő meglepetés: én eddig azt hittem, hogy képes vagyok megkülönböztetni a valódi régi épületeket és a kamu régit. És esküszöm azt hittem, hogy ez egy nagyon régi épület, amikor kiderült, hogy 1923-ban lett készen. Teljesen sokkolt minket a kamunak ez hihetetlen magas szintje, és azóta nem nagyon hiszünk már a szemünknek sem. Viszont így már nem sajnáltuk annyira, hogy nem jutottunk be, ami vezetett túrát jelentett volna. 

Innen visszamentünk a Söderre, Marci beült egy bárba, ahol meg tudta nézni a Forma1-et, és nagy szerencséjére éppen happy hour volt, vagyis 39 koronáért megihatta az út legolcsóbb sörét, Én meg sétálgattam az északi parton, majd megpihentem a hajónk teraszán. Végül még bementünk a Fotografiskajába, ami 11-ig van nyitva minden nap. Csillagászati drága (140-145 korona, már nem emlékszem pontosan), de ezért 3-4 kiállítást is meg lehet nézni, és eszükbe se jut sürgetni a zárás előtti percekben.