Tallinn már a kikötőjével meglepett: gyakorlatilag a terminálig tartott a város, ahol lehet enni, vásárolni, sétálni. A régi épületeket nagyon szépen konzerválva újították fel. És bár az utcákon érezhető volt a Helsinkiben már látott szürke szocreál, sőt még inkább orosz hatású volt, és valahogy kisebb is, de nem lehetett nem észrevenni a lendületes megújulást, a korszerűség ambícióját. Itt láttuk a legizgalmasabb és talán modernségükben is legelegánsabb negyedeket, épületeket. Sajnos, az építészeti múzeumba nem jutottunk be, pedig biztos sok információval lettünk volna gazdagabbak. De ennek ellenére talán itt voltunk a legtöbb múzeumban, ami nem is csoda, hiszen vettünk Tallinn-kártyát.
A harmadik nap estéjén érkeztünk meg a komppal fél tíz körül, világosban, de annyira fáradtak voltunk, és még mindig gyalogoltunk, hogy épp elég volt eljutni a szállásra. Egy szürke, szocialista, de nagyon eklektikus városon haladtunk keresztül: hol szürke, tagolatlan homlokzatú házak mellett mentünk, hol szegénytelepnek tűnő helyeken, amit vadi új, trendi lakóházak tagoltak, majd két szintes, tradiconális oroszos faházak, rendetlen udvarokkal, utána rozsdaövezetek és modern épületek váltogatták egymást, kicsit mintha Kőbányán lennék, amiből azonban árad a megújulás reménye és lendülete.
A szállást - az Odra 10 apartmant - nyilván az ára alapján választottuk, térképen és fotók alapján inkább egy klasszikus belváros külső utcáiba helyeztem volna, miközben egy négysávos főút mellett, a buszpályaudvarral szemben, egy rozsdaövezet tövében volt található. Odafelé kicsit ijesztő volt, de aztán megszoktuk, hogy Tallinnra ez a vegyesség jellemző, és nincs ebben semmi rossz. Marcinak tűnt fel, hogy miközben a lakások, házak sokszor stílustalanok, az előttük parkoló kocsik jó márkák és újak. Bejutni könnyű volt, kóddal, bent megtaláltuk a kulcsot. Miközben minden megfelelt a leírásnak a valóság ez esetben inkább csalódást okozott: a kis hálószobának nem volt ajtaja, vagyis alapjában véve egy szoba volt. Én hálószobát kértem marcitól, de aztán nagyon megbántam: életemben még ilyen süppedős ágyon nem aludtam, miközben a nappali kinyitható kanapéja elég jó volt. A fürdőszoba viszont csodás volt, még zenélt is hidromasszázs kabin, és végre találtunk sampont is...
Másnap a buszpályaudvaron szereztem kávét, meg péksütit, és kilenckor meg tudtuk venni az információban az egynapos Tallinn-kártyát (25 euro). A megvétel utáni nap éjfélig jó, vagyis akár 2 naposnak is számíthat, a tömegközlekedési eszközökön érinteni kell, és gyakorlatilag minden nevezetességben lehet használni, mi legalábbis nem találtunk semmit, ahova ne lett volna jó. Érdekes még, hogy a Helsinki-kártyára 10% kedvezmény jár, és fordítva, de mivel az kétszer annyiba kerül, jobban megéri előbb tallinnit venni.
Első utunk a Pirita kolostor romjaihoz vezetett, sajnos épp valami rendezvényre készülődtek, ami rontott az élményen, különben elég méltóságteljes tengerparti templomrom lett volna, elmélkedésre kiválóan alkalmas... De így is jó volt, végül is. Innen felbuszoztunk a TV-toronyhoz. Még nekünk is klassz élmény volt, pedig a felét se használtuk ki a lehetőségeknek. Fent van egy interaktív kiállítás: az ablakokon keresztül látható képhez kapcsolóan meg lehet nézni különböző eszközökön a történelmet, a padlón, hogy milyen városok milyen irányban vannak, ki lehet menni a tetőre és hevederen kilógni, és fotózkodni (ezt nem próbáltuk ki, de láttunk lelkes fiatalokat), van fent még étterem is. Lent van egy szovjet történelmi kiállítás, sok interaktív gyerek program, korszerű játszótér. Minden szép és szuper, igazi családi élmény lehet.
Bebuszoztunk a történelmi és filmmúzeumig, ami megint egy gyönyörűen felújított történelmi épületegyüttes, amit modern részekkel, ápolt parkkal, szabadtéri múzeummal és játszótérrel egészítettek ki. Ők nem száműzték a világ végére, nem dugták el gondozatlanul a szocialista múltjukat, hanem kissé parodisztikusan itt állították ki.
Innen gyalog mentünk (hiszen már hiányzott a séta) a Kadriorgig, ami Katalin cárné (első Péter felesége) nyaralója volt, csak a kertjében sétáltunk, mintha egy kis Versailles-ben lennénk.
Aztán felsétáltunk a KUMU-hoz, klassz modern épület, benne jó kiállítással Sittowról. Mivel én egyébként imádom ezt a stílust, már a kikötőben kiszúrtam a plakátokat, és nagyon boldog voltam. Plusz megtudtam, hogy 500 évre elfelejtették őt, és csak a második világháború körül kezdtek rájönni, hogy ki volt, és kezdték összerakni az élettörténetét és a műveit. Amiket épp ezért egész Európából szedték össze a kiállításra, Tallinban csak egy van meg igazán. Egyébként persze tallinni, és a háza látható az óvárosban. A Kumu kültéri szoborparkjában volt egy pingpong asztal, így játszottunk egyet, amit persze én egyáltalán nem tudok, vagyis leginkább pukkadoztam a bénaságomon nevetve...
Visszasétáltunk a villamoshoz, és kerestünk egy éttermet. Az elsőre átlagosnak tűnő Burger Factoryba mentünk, de nekem talán ez volt a legjobb ebédem az út alatt: No bun burger, egy óriási paradicsom volt a zsömle, de minden nagyon finom volt egyébként is.
Már öt felé járt, amikor az óvárosba indultunk le is késtünk innentől kezdve minden múzeumot, amit még kiszemeltünk, de az óváros bejártuk, ami szép volt, óriási kirakodóvásárral a fő terén. Láttunk jó néhány szép templomot, voltunk egy bástyán, ami egyáltalán nem volt érdekes. Kiderült, hogy amit a Tripadvisor Építészeti centrumként jelöl, ott semmi nincs. Elindultunk a zsinagóga felé, útközben egy modern negyeden át, kávézgattunk vásároltunk (a ruhaárak olcsóbbak voltak mint itthon).
A tallinni zsinagóga egy szép modern épület, de Sabbat lévén esélyünk se volt bejutni... Hazamentünk pihenni egy kicsit, majd este kilenc után csodás napsütésben sétáltunk még egyet a Kalamaja-negyedbe. Ez egy elég nagy kiterjedésű klasszikus halásznegyed régi faházakkal, de már itt is kezdenek megjelenni az új épületek szép egységben a régivel. Van egy erős retro-nosztalgikus hangulata, de az üres gyárépületekben a fiatalok legálisan bulit rendezhetnek, és szemmel láthatóan a helyi kocsmáknak is nagy forgalma volt péntek este.
Egyébként szinte jó idő volt, már csak egy pulcsi is elég volt délután.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
