Turkuban reggel 7-kor - nekünk reggel 6 - 9 fokban bizony nem láttunk semmi szépet. Semmi nem volt nyitva, és rá kellett jönnünk, hogy a buszpályaudvar nem a kikötőben van, ahogy hittük. Vagyis van ott is, de a mi buszunk nem onnan indult. Időnk ugyan rengeteg volt, de kedvünk annál kevesebb a sétához. Ráadásul az útvonaltervező egy olyan utat választott, ami alapján leginkább a szocialista Miskolc vagy Dunaújváros külvárosában éreztük magunkat.
De legyalogoltuk a buszpályaudvarig ránk kirótt kilométereket, és ott mint a sivatagi vándor, aki oázist lát, vagy még inkább, mint a sarkkutató, aki iglut pillant meg a jeges tájon, bemenekültünk a McDonaldsbe. Még a helyi gyorsétteremlánchoz a Hesburgerhez se volt kedvünk. Odabent meleg volt, és megszokott ételek, automatikus, vagyis konfliktusmentes rendelés és fizetés, ami egy kicsit megvigasztalt minket a reggel szenvedéseiért. Majd egy órás melegedés után, miután meggyőződtünk arról, hogy a buszunk tényleg innen indul, a jegyünk valóban érvényes, és a nap is jobban sütött már, elindultunk városnézésre.
A folyópart kellemes látvány volt, a templom egészen gyönyörű, a part menti házak szépek, hangulatosak, voltunk egy dombos parkban is, majd a városközponton, egy piacon át visszasétáltunk a buszhoz. Itt láttuk a halas pultnál türelmesen sorba álló sirályt.
Ekkor már láttunk némi szépséget Turkuban, és már nem csak egy kietlen világvégi helynek gondoltuk, de most még nem szerettük meg igazán...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
