Az utolsó teljes napunkon esőre, megszokott szélre és legalább 10 fokkal alacsonyabb hőmérsékletre ébredtünk, mint előző nap volt. Ennek ellenére reggeli közben hirtelen úgy döntöttünk, hogy kimegyünk Sandhamnba, és egy negyedóra múlva ment is a busz, vagyis rohantunk a Slussenhez.
A stockholmi bérlet jó volt a kompig (Stavnäs), csak arra kellett jegyet venni (158 korona a retúr), csatlakozással megy, tehát megvárja a buszt. Az egyetlen helyi beszélgetőtársam itt akadt, egy öregúr, aki megkérdezte, hogy mennyire vagyunk még Strömmától, és amikor megmutattam neki a telefonomon, hogy hol is vagyunk nagyon megkedvelt. Elmesélte, hogy járt Budapesten 20 évvel ezelőtt, és kérdezte, hogy a fürdők megvannak-e még, én megnyugtattam, bár az árakkal kapcsolatban valószínűleg félretájékoztattam. Nem szállt le Stömmában, ő is eljött végig. Még mindig azon gondolkozom, hogy vajon miért kérdezte. Viszont út közben megvilágosodtam, és rájöttem, hogy mi a fenéért van minden füves terület annyira kiszáradva, kiégve errefelé. Elmentünk egy golfpálya mellett, ahol ezerrel locsoltak (az esőben egyébként), de hiába, itt is nagy sárga foltokban pusztult a fű. Nyilván nem a víz hiánya miatt, hanem mert talaj nincs igazán: minden poros, sziklatörmelék, hiába locsolnak, a víz elfolyik. Legalábbis én így fejtettem meg a jelenséget, ugyanis már az első nap feltűnt, hogy sokszor látom rendetlennek, ápolatlannak a parkjaikat, ami meglepő volt.
Kb. 2 óra alatt ki lehet érni a szigetre, a komp jó sok helyen megáll, és nem is az utolsó állomása Sandhamn. Mire ideértünk, az eső elállt, a nap kisütött
Ez egy valóságos falu, igazi helyiekkel. Van szállodája, strandjai, vannak itt nyaralók is, de laknak is itt emberek. A szemközti sziget valami katonai bázis, ahonnan idejárnak enni a katonák. Sandhamnban van egy bájos templom, egy különösen szép erdő, homokos partok, fenséges sziklák, turistaboltok, egy étterem, ami addig tart nyitva, amíg egy hajó ott állomásoztatja a turistákat, és becsuk, mikor a hajó továbbáll, de persze még nem volt szezon. És egy kávézó-cukrászda is van.
Mi épp lekéstünk a 1/2 körül visszainduló kompot, így ötig a szigeten ragadtunk. Megebédeltünk a kikötői vendéglőben sokat sétáltunk, bámultuk a tengert. Szép volt, és az évnek ebben a szakaszában csendes, de már barátságos.
Mint kiderült a hirtelen ötletünk remek választás volt, mert hétfőn semmilyen múzeum nem volt nyitva Stockholmban.
Este hétre értünk vissza, és még elmentünk buszozgatni sétálni Norrmalmba, Vasastanba, felmentünk az Odenplanig, elsétáltunk a könyvtárig, át a Birger Jarlsgatanra (ha még nem mondtam volna Birger Jarl a városalapító, ezért van szobor, tér, szálloda, út elnevezve róla), onnan busszal vissza a Slussenhez. És egyrészt kiderült, hogy a városnak ez a része is klassz, itt is van egy csomó park, templom, éttermek, bárok, másrészt Stockholm innen a belváros felé haladva elegánsabb, párizsiasabb, Andrássy-utasabb. Megint egy új arcát láttuk: kevésbé éreztünk magunkat otthonosan, mint a Södermalmon, de egy sétát mindenképp megért.
Mivel már kinyitott a Södra Teatern teraszán a kocsma (10-ig van nyitva), ott még söröztünk egyet lefekvés előtt. Másnapra már nem terveztünk semmit...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
